Sziasztok! Meg is hoztam az első részt! Nagyon remélem hogy tetszeni fog! :) Jó olvasást! Fanni:)
* Macy szemszöge *
-Váá! Macy! El sem hiszed mim van! - ugrált elöttem Wendy.
-Na mid van? - nagy sóhajtások közepette kérdeztem rá.
-Két jegyen a The Wanted koncertre! - sikítozott.
-Húú,
ez aztán a nagy hír, és mit kezdjek vele? - mondtam.Egyszerűen nem
bírom őket.Talán a zenéjük súrolja a 'talán meghallgatom egyszer'
szintet.De tovább nálam nem jutottak.
-Hát
igen is, nagy dolog.És jobb lenne, ha velem örülnél, hiszen ezt teszi
egy barát, nem?..És ha jól tudom, mi azok vagyunk, vagy mi. - mondta
Wendy picit mérgesen.
-De, azok vagyunk, és bocsi, de ha egyszer nem szeretem őket?! Mit csinálhatnék?...
-Hát...
szeresd meg őket! Mondjuk van rá...van rá olyan két napod! - leesett az
állam - jól hallottad, két nap és KONCERT! Ú-ú jee...ú-ú jee... - és
már megint ugrált sikoltozva.
-Ezt nem hiszem el! - értetlenkedtem.
-Mi olyan hihetetlen?
-Hát,
hogy ilyen hülye dolgokba beleviszel engem...na de most már mindegy... -
törődtem bele a dologba...mit tehettem volna már?!...
-Jobb
lesz, ha beletörődsz, Macy! - veregette meg a vállam, és kiment a
szobából, ugrálva és énekelve.Amint kiment, a tenyeremet a homlokomhoz
csaptam, aztán csak fogtam a fejem...Törtem a fejem...az elkövetkezendő
egy hétben, és a továbbiakban valószínűleg azt kel majd hallgatnom,
hogy:Á láttad ezt meg azt a képet, erről meg arról? Hallottad már ezt a
dalt a srácoktól? Vá...annyira szeretem őket....*éneklés +
táncikálás*.....szóval fel kell készülnöm lelkileg is....
* Egy nap múlva *
Wendy
tegnap óta csak a "fiúkról" beszél.Annyira idegesítő, hogy falra tudnék
mászni tőle.Tudhattam volna...tudtam is, de erre azért nem voltam
felkészülve.Ja, és egész álló nap csak őket kell hallgatni, azzal az
indokkal, hogy:Így majd biztos megszereted őket! a nagy lótúrót, hogy
szépen fejezzem ki magam...Még mindig nem szeretem őket.De csak tovább
kínzott egész délután.Aztán rájött a muffin sütés.

Az egyikre azt írta ilyen díszítőkrémmel, hogy:TW♥ , a másikra:Jaj, aztán rájöttem, hogy az egy név, és az Jay.Valami Szilva is volt ott, jobban megnéztem, és az Siva volt...még volt Tom, meg Max, meg Nathan.Én csak ültem a konyhapult mellett, és néztem, hogy mit művel.De amikor kész lett, megettem a Maxosat.Végül is az íze nemvolt rossz.A nap többi része is a "fiúkról" szólt.Kicsit kezdett nagyon idegesítő lenni.De aztán olyan este kilenc fele azzal a kifogással tértem nyugovóra, hogy nagyon elfáradtam.Igazából nem is voltam fáradt...csak már az agyam majd szét robbant Wendytől. Bezártam az ajtót, és még laptopoztam kicsit...csak nem akartam már azt hallgatni, hogy Wendy hogy isteníti őket.Olyan 11 fele végül beestem az ágyba.
* Másnap, a koncert napja *
Már reggel fél 7-kor arra riadtam, hogy a barátnőm a szomszéd szobában üvölteti azt a kak*t.
Csak
azért aludt nálunk mert lesz ez a 'koncert' és amúgy is most össze
vannak veszve az anyjával, mert nem akarta elengedni a
koncertre.Különben az anyját soha nem értettem...Wendyt mindig benne
akarta tartani abba a burokba, amiben még kis általános iskolásként
belehelyezte.Mindig óvta mindentől, de el kell fogadnia, hogy hogy már
nem az a pici, aranyos, 8 éves kislány, aki két coffal bújócskázik a
barátaival, hanem szinte már egy érett nő, már nagykorú is, nemrég
végezte el a gimnáziumot, velem együtt.Szóval tényleg nem értem.Az apja
az anyja pontos ellentéte.Az apja a leglazább, legjófejebb ember, akit
ismerek.
Aztán
végülis mondtam Wendynek, hogy ittaludhat, ha akar.Élt ezzel a
lehetőséggel...3 párnával mentem át hozzá. 2-vel a fülemet fogtam be, a
3-at meg ütő-ezköznek használtam.Megütöttem az okos fejét, hogy hogy
lehet ilyen hülye, hogy mindenkit felébreszt, csak mert neki olyan kedve
van.Hát azért megyünk erre a szaros koncertre, hogy őket hallgassuk,
vagy mi...Na mindegy, szóval már regge 7-kor felment az agyvizem, erre
jön az újjabb hülyeség:válasszuk ki azt a ruhát, amiben menni fogunk a
koncertre.
-Megőrültél?
Reggel 7 óra, te meg azt a ruhát akarod kiválasztani, amibe majd csak
este fogunk belebújni? Na ne röhögtess... - kínomban már csak nevetni
tudtam.
-Nem őrültem meg, csak...csak felkészülök!
-Anyám...most
segíts meg, Istenem! - könyörögtem a teremtőnek, hogy hadd éljem túl
ezt a napot!...remélem meghallgat, mert élni szeretnék...remélem nem
ájulok el a nagy tömeg láttán...meg ilyenek...
-És
most...ruhaválasztás! - kutakodott a szekrényben, amíg elő nem húzott
valami nagyon piros ruhát, meg valami hatméteres sarkú cipőt...amúgy sem
vagyok valami magassarkú kedvelő...inkább maradok a lapostalpúnál.
-Ebben fogsz jönni! - mondta mindha az anyám lenne.
-Na nem, ezt már nem!...Ez túl sok nekem, Wendy!...
-Mi túl sok?
-Te
vagy nekem sok! Elegem van már a nagyon nagyfokú rajongásodból! Az
elmúlt néhány napban a hangod olyan frekvenciát ütött meg, ami az én
fülemnek kicsit sem tetszik!Állandóan csak így a fiúk, úgy a fiúk, ez a
dal, az a dal...nekem ez sok...
-Akkor mért nem mondtad, hogy nem szeretnél jönni a koncertre?
-Miattad
te hülye! Nem vetted észre?Mert ha azt mondtam volna, hogy nem akarok
menni, akkor meg azt dörgölted volna az orrom alá, hogy: Te úgy se
jöttél el sehova, ahova én szerettem volna, te egy önfejű én-központú
ember vagy.Nem törődsz senkivel, csak magaddal!
Most
melyik jobb? Akkor inkább úgy döntöttem, hogy inkább eltűröm, hogy
ezekről a 'híres fiúkról' beszélj, csak ne legyen lelkifurdalásom!Ez
megint egósnak tűnt, de ha néha nem dönt úgy az ember, hogy feláldozza
magát valakiért, akit a barátjának tart, akkor az a barátság hamar
széthullana! - végre kiadtam magamból...
-Hát jó...! - Wendy kifutott sírva szobából.........


