Veszekedjünk csak.....Maradj még!....

Halló halló! :) Itt az új rész;) Remélem tetszeni fog!♥ Jó olvasást!!;))

( Na de Tom....Bolond gyerek..xĐ♥♥ Max és Jay tekintete..xĐ)

Siva és Jay kimentek Nathan után.
-Az van, hogy Nathan lelke nagyon sérülékeny! Három éve élünk együtt, megtapasztaltuk már!Persze ő is tudja, hogy mikor viccelünk, vagy mikor nem.Ha tudja, hogy csak hülyülünk, akkor velünk nevet, de amikor komolyan mondjuk, és ő is érzi, hogy komolyan kell venni, és olyan dologról van szó, ami a szívéhez közel áll, akkor   vége.Elvágtad magad nála...de mint mindent, ezt is helyre lehet hozni! - vágta a fejemhez Tom.
-Áá...értem, szóval most nekem kéne bocsánatot kérnem? - húztam fel a szemöldököm.
-Hát...minimum! - szólt Max.
-Én nem mondtam semmi olyat, amivel megbántottam volna! - hoztam fel a védelmemre.
-Dehogynem! Azt a nyávogósat! Erre nagyon be tud kattanni! -szólt Tom...olyan volt, mintha Tommal veszekedtem volna, nem is Nathannel.
-Hát jó!...Ha ennyire fontos neki, hát bocsánatot kérek, de csak azért, hogy ne haragban váljunk el.Semmi másért! - nyögtem ki flegmán.
-Tényleg, nekem is leesett, hogy nem bírsz minket!...Csak azt nem értem, hogy ennek mi az oka... - értetlenkedett Tom.
-...Egyszerűen nem vagytok szimpatikusak, ennyi! De én ezzel le is zárnám a témát, megyek felöltözöm!
-Csinálj amit akarsz! - mondta Tom, miközben kiment az ajtón.
Felmentem a vendégszobába, és egyszerűen nem tudtam mit gondoljak erről az egészről.Sok lány álma, hogy találkozzon a Wanteddel én meg egyenesen a házukban vagyok, és nem használom ki, de valahogy nincs is kedvem kihasználni...nem bírom őket.Ennyi.Először nem érdekelt Nathan, hogy kiment és megsértődött, de miután Tom a fejemhez vágta, hogy "Csinálj amit akarsz!" kicsit rosszul éreztem magam.De túl büszke vagyok, hogy csak úgy bocsánatot kérjek...Gyorsan visszavettem a tegnapi ruhámat, hisz nem hoztam pótruhát.


* Wendy szemszöge *

Felkészítettem magam, hogy találkozni fogok a Wanteddel. Amikor úgy gondoltam, hogy végeztem a felkészüléssel, beültem az autóba és elindultam Macyért. Az úton végig a Where I Belong-ot hallgattam, mert azt szinte csak Siva énekli.Nem volt olyan hosszú az út.Kiszálltam a kocsiból, becsaptam az ajtót, vettem egy mély levegőt, és elindultam azt ajtó felé.Végre oda értem, és a két magas nyitott ajtót .Jay kezdte a beszélgetést.
-Öm...Szia, Macyért jöttél? - kérdezte Jay.
-Ahha........ - megakadt a szemem Siván, és leesett az állam.A kocsikulcs kiesett a kezemből. Siva lehajolt érte, és én is, amikor lent guggoltunk, akkor felnéztem és Sivát láttam magam előtt pár centire.Elvesztem a szemében. Utána vettem észre, hogy a kezünk is összeér.Farkasszemet nézve álltunk fel.Majd Siva szólt:
-Öm...most megyek, szólok Macynek. - ezzel sarkon fordult, és bement, szinte rohanva.-Hát jó! - szedtem össze a szétnyálazott darabjaimat.
-Bejössz?- kérdezte Jay...szegény Jay...mindent végig nézett...
-Bemehetek... - mondtam félénken, majd bementem vele.


* Macy szemszöge *

Éppen léptem ki az ajtón, amikor láttam, hogy Siva rohan felém.Megfogta a karomat, és behúzott a szobába, majd becsapta az ajtót.
-Áá...mi van? - kérdeztem értetlenül.
-Wendy...
-Oh, itt van, de jó...akkor menék is! - de minden lépésemnél oda állt, ahol én voltam, nem engedett ki.
-Nem! - vágta rá.
-Nem? - vágtam rá.
-Mármint Wendy, mint csaj...szebb mint a képen...csak attól félek, hogy ő az a fajta...
-Milyen?
-Olyan sikítós, ugrálós, ha meglát minket...
-Wendy az a fajta, aki szemtől szemben úgy viselkedik, mintha átlagosak lennétek, amikor hazaér, bemegy a szobájába, magára csukja az ajtót...na akkor tör ki belőle.Addig nem.Ezen nem kell izgulnod!
-Oh ez remek, vissza is megyek, te is jössz?
-Hát mivel muszáj bocsánatot kérnem... - flegmáskodtam.
-Hát igen...a hátsó kis teraszon van...elkísérjelek?
-Megköszönném, mert a végén még eltévednék!
-Gyere, erre van! - mutatott a folyosóra, nemsokára oda is értünk.Nathan ott ült neki dőlve a falnak, a földön
                    .
-Öm...Nathan... - léptem ki az üveges ajtó mögül - én csak... - lassan felnézett rám.Leültem mellé. - Szeretnék bocsánatot kérni, amiért olyan bunkón viselkedtem veled! - szóltam flegmán.
-Tudod...Macy, igazából nem is az bánt leginkább, hogy mit mondtál, meg nem is az, ahogy mondtad, hanem egyszerűen csak nem értem, hogy mért.Csak azért kell valakivel flegmán és bunkón beszélni és viselkedni, mert nem ismered? Én sem gyártottam előítéleteket rólad!Amíg én, vagy bárki más ezt nem teszi meg, addig elvárják, hogy te is viszonozd ezt! - rosszul esett amit mondott, de volt igaza...Előítéleteket gyártani valakiről BUTASÁG! Már rájöttem...
-....Igazad van....nem kellett volna!
-Örülök hogy belátod!.... - és egyszer csak egy olyan témát hozott fel, amire nem számítottam. - Olyan jó lenne, ha valaki azért szeretne, aki és ami vagyok, nem pedig azért, amilyennek lát az újságokban, vagy, mert van pénzem és híres vagyok...
-...Elhiszem, nem lehet könnyű...
-Hát nem is az! - bámulta a széket.
-...Na jó, én megyek is, mert Wendy már itt van, és nem akarom, hogy lefárassza a többieket.Hazaviszem, hadd tombolja ki magát. - fel akartam állni, de egy kéz megfogta a kezemet és visszahúzott.
-Maradj még!...........

Jajjajj Nathan Nathan....Vajon mi lesz Nathannal? A következőből kiderül!      Komizz!♥:)